Barátság köttetett...lány a lánnyal, fiú a fiúval. Nem egy, hanem számtalan, de nem mind volt elég erős ahhoz, hogy megmaradjon hosszútávon is. Az igazán értékes kapcsolat megmarad, ha mindkét fél veszi a fáradtságot, hogy dolgozzon érte. Egymásért.

A fiú-lány barátság jár a fejemben, hogy az miért és mégis meddig számít barátságnak... Mindig is volt egyfajta teóriám, mi szerint valamiféle elemi vonzás kell ahhoz, hogy az ellentétes neműek barátságot kössenek egymással. No, nem olyan fajtára gondolok, hogy leküzdhetetlen vágyat érzel arra vonatkozóan, hogy levetkőztesd a másikat. Inkább ahhoz hasonlítanám, mint amikor mindketten egy kellemesen meleg ágyban fekszetek egymás mellett és egyikőtöknek sincs kedve megmozdulni, se távolabb, se közelebb a másikhoz képest. 
Igazán klassz, ha valaki már idáig eljut, hogy jól érzi magát a másik társaságában olyannyira, hogy akármennyi időt töltenek el együtt, nem unnak egymásra.
S bár az ellenkező nem gyakran másként reagál bizonyos dolgokra, mint azt mi elképzeljük, azért néha meglep, hogy mennyire közelít hozzánk. Például: az a fiú, aki alap esetben irtózik a lelkizéstől, az néha a lánybarátjával olyan témákba bocsátkozik, amiket csak egy lány tudhat mélyre hatóan elemezni és érzelmekkel megtölteni. A fiú előtte nem tartja cikinek, hogy "puhább" lett, mint egyébként szokott lenni. Ez az a pillanat, amikor megnyílik a szokottnál jobban a fiú lelke a lány felé, bizalommal.

Én személy szerint nagyon szeretem azt az érzést, ami egy bizonyos idő után beköltözik az ember lelkébe, amikor az ellenkező nemű barátjával van együtt. Arra gondolok, amikor ránézel és tudod, hogy mi a helyzet Vele, amikor olyankor is bocsánatot kérsz Tőle, ha csak a gyanúja felmerül annak, hogy megbánthattad Őt, amikor nincs tabu téma köztetek, és bármiről gátlások nélkül elbeszélgettek. Szereted, mert szereted. Nem kell hozzá semmilyen indok. Nem vagy belé szerelmes, mégis egyik partner jelöltje sem ideális szerinted az Ő számára. Mindig megmondod az igazat Neki, de nem bántod meg! Olyannak fogadod el, amilyen, és már az a tulajdonsága sem idegesít, ami másnál igen. Érted, ugye?! Ő az:A BARÁT...nem számít, hogy ellenkező nemű!