1945ben a II. világháború szele elérte Magyarországot. Mindenkinek az életét megváltoztatta, s a mai napig akik még élnek, azoknak a fejébe visszhangzik a kérdés: Hogyan alakul az élet, ha nem tör ki a háború? Bizony hogyan? Senkise tudhatja, de az, hogyan történt az már az emlékekbe vissza-visszatér és hol szomorúan, hol büszkén gondol az ember az elvesztett szeretteire, akik ekkor éltek és harcoltak a hazájukért. S nem feledkezzünk meg azokról az asszonyokról sem, akik gyermekeiket és a megmaradt öregeket óvták, főztek rájuk, és tartották szívükben a reményt, hogy egy nap véget ér a borzalom és akik elmentek, azok hazaérkeznek egészségesen, de legalábbis élve.

1 történet: Az ellenség már igencsak közeledett és jöttek a mezőségen át. A P család egyetlen férfi tagja, a 35 éves József már az egyik zászlóaljban készült az ellenség fogadására. Nem sejtette, hogy még meglepetés éri... A felesége, Róza még látni szerette volna a férjét, mivel csak az Isten tudhatta, hogy a háborúból hazatér-e vagy sem, így vontara szállt, majd gyalog folytatta tovább az útját 20 km-en keresztül. Mikor megérkezett a századossal találkozott össze:

-          Mit keres itt?- érdeklődött szemöldökét felhúzva a százados.

-          Az uramat szeretném még egyszer látni és elbúcsúzni tőle. – felelte határozottan az asszony.

-          Hogyan érkezett ide?- kérdezte tovább a százados.

-          Gyalog, hát hogyan máshogy?!- válaszolta Róza.

-          Gyalog?? Idáig?? Bolond maga asszony? Ha egy órával később érkezik, agyonlövik. Ez háborús övezet. – közölte a százados elképedve az asszony bátorságától.

-          Na, nem bánom...egy fél órát adok. Aztán beszáll a dzsipp-be és az majd elviszi a vonatig. – adta meg az engedélyt a százados.

Róza odaadta a férjének két lánya fényképét, hogy a háborúban is vele legyenek, elbúcsúztak egymástól, ahogy ilyenkor szokás, majd hazaindult nehéz szívvel otthagyva férjét a fronton.

2 történet: A magyar katonákat úszni tanították a Dunánál. Róza megtudta az ismerősétől, hogy a férje is köztük van, így arra gondolt, hogy elmegy és megnézi, hogy van az ura, illetve visz neki ételt. Már éppen ugrottak volna be, amikor József észrevette feleségét, int neki és csak ennyit mond: - Na, Isten veled Róza!, azzal beugrott a vízbe. Persze, jót derültek ezen a szárazföldön állók, kevesen tudták csak, hogy József nem tudott úszni.

Folytatás következik…