Az alábbi jegyzetek, emléktöredékek 2 év alatt gyűltek össze, ennyit írtam Róla, Rólunk, a barátságunkról. Habár a mai helyzet alapján nem tudom megmondani, hogy volt-e közöttünk valaha is barátság...most egy új életszakasza van neki is és talán nekem is. Nem akarta, hogy barátság maradjon közöttünk, mondhatni lefokozott a "jó ismerős" szintre, ami annyit tesz, évente egy vagy két alkalommal találkozunk, s bár semmi nem változott sem a gesztusaiban, sem a szavaiban, de még is megértettem, hogy ő most úgy érzi nincs szüksége rám, így hát elfogadom, mert nem tehetek mást! 

Ha valamit az Ég nem akar...akkor hiába is szeretnéd Te azt, mindennél jobban...nem fog menni. Ebbe gyakran elég nehéz beletörődni! Dühít és fáj is egyszerre... nem tudom miért most, de a következő pár sor jutott eszembe: "...és bármennyire küzdött, a lelkében mégis ott háborgott minden, amit sosem akart érezni. Kitépni nem tudta magából, mintha egy tüske volna, így kénytelen volt elviselni azt, míg nem érkezett valaki, ami feloldást nyújtott a kínokból és a kétségekből." 

Egyre gyakrabban eszmélek rá, hogy mennyire oda kell figyelnem az emberi kapcsolataimra... sok olyan ember van körülöttem, aki nem olyan szükségletekkel rendelkezik, mint én. Nekem hamarabb van szükségem egy-egy ember jelenlétére, mint másnak, és ha csak 5 nap telik el 2 találka között, már akkor is úgy üdvözlöm az illetőt, mintha 5 hónapja nem láttam volna. Apropó hónapok...a legőrjítőbb számomra, amikor a belső körömből egy emberrel több, mint egy hónapig nem találkozom...ha letelik az egy hónap, utána minden éjjel vele álmodom, mert már annyira hiányzik. Megjegyzem, a belső körbe 9 ember tartozik nálam... nem sorolom őket, a lényeg, hogy ők nagyon fontosak nekem és ebből a kilencből 4 emberrel ritkábban találkozom, mint szeretnék... 

Mindig az emlékeimmel jövök... de nem tehetek róla, amikor egyedül vagyok, akkor elözönlik az agyamat és nem tudok másra gondolni. Beszéltem ma a legjobb barátommal és most éppen a vele való emlékeim vannak előtérben, és szívesen emlékszem vissza az utóbbi 5 évre, mióta ismerem. Nagyon hiányzik, ha sokáig nem találkozunk, de jövőhétvégén úgy néz ki sikerül egy találka vele 3 hónap után! Már nagyon várom! :) Ő amolyan biztos pont nekem, illetve szerintem egymásnak vagyunk azok.
Olyan nekem, mint egy bátyus! 
Egyébként megint kicsit felborult a világom, szóval most rendbe kell hoznom magamat! Ami mellesleg nem lesz nehéz, amíg vannak körülöttem emberek, akikre támaszkodhatok. Szerintem ez tök jó dolog!

Ismét egy mélypont...csupán annyi különbséggel, hogy most egyedül kell kimásznom belőle, mert nincs senki, aki a kezét nyújtaná... A "bátyuskám" épp a magába fordulós, bunkó időszakát éli, mert így akar bizonyos dolgokat feldolgozni és elzárkózik ilyenkor mindenki elől... nagyon hiányzik és bárcsak beszélhetnék Vele, mert neki azt hiszem nagyobb szüksége lenne a segítségre, mint nekem. Bár engedné, hogy segítsek! 
A szerelmem is épp az elzárkózós időszakát éli, és itt szintén nem tehetek semmit érte, mert nem hagyja. Ez idegőrlő, és tehetetlen düh van benne, legszívesebben sírnék, ordítanék, mert azoknak, akiket a világon a legjobban szeretek nem lehetek a segítségére! Felér egy kínzással, amikor szenvedni látom őket, mintha töviseket szúrnának a szívembe!!! BÁRCSAK SEGÍTHETNÉK! Ha csak egy öleléssel is... Nagyon nehéz nézni és nem tenni semmit! 

Amikor megtalálunk valami számunkra fontosat, akkor nem gondolkodunk azon, hogy milyen következményekkel jár az, ha szívünkbe véssük. A fontos emberek azok, akik akkor is életed részei maradnak, amikor egy kis időre búcsút kell mondanod nekik, aztán amikor szükséged van rájuk előtűnnek a semmiből és kicsit megint veled utaznak az élet rögös útján. Van úgy, hogy valaki átminősül a szemedben és barátból testvérré válik, bár csak fogadottá... De ez a kapcsolat már túl mutat minden eddigin, hisz mostantól nincs gátlásotok, mindent tudtok a másikról és bármilyen viselkedést megengedhettek egymás előtt, hisz a kölcsönös bizalom és szeretet elnézi akármit is csináltok, mindaddig, míg a másiknak tett ígértet meg nem szegitek. Azonban, ha vigyáztok arra, hogy minden titok, amit egymással megosztotok az kettőtök között marad, akkor minden a legnagyobb összhangban van, és lesz köztetek. Nem is számít más, csak az, hogy tudod van valaki, aki a párodon kívül is szeret, persze más minőségben és számíthatsz rá bármi történjék. 
"Ami szívből jön, csak arra dobbannak meg más szívek." 

 Eszméletlen jó volt a Bécsi kiruccanás pénteken és szombaton! Nagyon jó volt végre Tamás társaságában, igazán egy hullámhosszon voltunk és harmonikusnak éreztem magamat! Hihetetlen, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőlem, viszont nagyon örültem ennek! Gyönyörű helyeken jártam Vele és kellemes feeling-je volt bárminek, amibe belefogtunk, olyan nem is tudom..."bárcsak ez a pillanat örökké tartana" érzésem volt! A barátságunk szerintem kiteljesedett és ennek külön örülök! Spontán, kedves gesztusokban nem volt hiány és jó érzéssel emlékszem vissza ott létem minden percére! Tény, hogy nem telt úgy el óra, hogy ne szekáltuk volna egymást, de ez már hozzátartozik a köztünk lévő barátsághoz... enélkül nem is lenne teljes. Nevettünk egymáson és együtt, megmutattam neki, hogy tudok én is dilis lenni, csak előtte moderálom többnyire magamat, mert egy kattant elég kettőnk közül... viszont ez mulatatott mindkettőnket! Szép volt, jó volt, még sok ilyet Vele!!!

 Nehezen tudom szavakba önteni azt, ami most a fejemben és a szívemben van. Ma egy általam nagyon szeretett emberrel volt szerencsém hosszú idő után beszélgetni majd 4 órán keresztül. Sokat jelentett! Biztosan más is érezte már úgy, hogy egy értékes emberre talált rá. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de kiegyensúlyozottnak és vidámnak érzem magamat, ha Vele vagyok. Komolyan szerencsésnek tartom magam, hogy a barátjának tekint! 

Szóval köszönöm Neked, hogy vagy és örülök, hogy megtaláltalak, mert nélküled nem lennék ugyanaz az ember! De tényleg! 

S a végére jöjjön egy idézet, mert így kerek a gondolatmenetem: 

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell."